A minap délelőtt beugrott hozzánk egy barátnőm kislányával. Nem terveztük, hogy együtt ebédelünk, de végül itt ragadtak ebédre. A férjem itthonról dolgozott aznap, 12 körül mindenki éhes lett. Épp volt itthon előző napról leves, és pont sült a focaccia a sütőben. Spontán közös ebéd lett belőle, nagyon jó hangulatban. Azóta a minestrone leves focacciával az én fejemben jó kis hétköznapi vendégváró étel lett. A focaccia önmagában is kiváló baráti összejövetelekhez, a sütőből frissen kivett egyszerű kenyérféle már többször bevált nálunk.

Én nagyon szeretem a leveseket, a férjem eltűri őket, de ha sokminden van benne, még ő is megeszi. Gyerekkoromban napi szinten került leves az asztalra, szüleim nem is tudták elképzelni az ebédet leves nélkül. Nem úgy mint én, akkoriban még unalmas, íztelen szükséges rossznak tartottam őket. Most, hogy a saját konyhámat alakítom ki, mégis visszatért az igényem rájuk. Mondjuk nem az üres levesre, amiben itt-ott úszkál egy kis karalábé, hanem a jó sűrű, forró zöldség- vagy krémlevesekre. A minestrone leves az egyik nagy kedvencem. Sokféle változata létezik, úgy tudom Olaszországban régiónként más és más az összetétele, lehet tésztával vagy anélkül, esetleg szlonnával is készíteni. Én nem kedvelem a tésztát a levesekben, nálunk a minestrone enélkül készül, de mostanában árpagyönggyel és sárgaborsóval dúsítom. Amikor sokféle zöldségre vágyom, egyértelmű, hogy összedobok egy ilyen levest, parmezánnal, focacciával pedig igazi olasz hangulatot varázsol, felidézi a csodás olasz nászutunkat a férjemmel, ahonnét többek között előre csomagolt minestrone keveréket is hoztunk. Egy pohár jóféle fehérborral már nem is olyan hétköznapi kombináció.

Minestrone leves: (hozzávalók 4 felnőtt adaghoz): 1 ek olaj, fél kis fej, apróra vágott hagyma, fél megmosott és apróra vágott póréhagyma, 1 közepes, megtisztított és kockákra vágott sárgarépa, fél kockákra vágott zellerszár, 100 gr 1 cm-es db-okra vágott vajbab, 1 meghámozott és kockákra vágott burgonya, 1 ek apróra vágott petrezselyem, 2 kiskanál paradicsomsűrítmény, 1,2 l csirke- vagy zöldségalaplé, 3 ek fagyasztott zöldborsó. Az olajon megpirított zöldségekhez adjuk a paradicsompürét, majd az alaplevet, végül a fagyasztott zöldborsót, amivel még 5 percig főzzük.

Én sárgaborsót, és árpagyöngyöt teszek bele, szeretem, ha jó sűrű a minestroném (ezt Olasztországban láttam). A sárgaborsót külön megfőzöm, és a zöldborsóval együtt a végén adom hozzá a leveshez. Az árpagyöngyöt az alaplé hozzáadása után szórom bele.

Parmezán forgáccsal szórom meg tálaláskor a jó forró levest, mi így szeretjük.

A focaccia és pizza receptem a Sütés főzés nagykönyvéből való.

Focaccia: készítéséhez egy adag pizzatészta szükséges, valamint 2 ek olivaolaj, kis marék friss zöldfűszer (rozmaring), 2 tk durva tengeri só.

Elkészítése: 1) kinyújtjuk a pizzatésztát 2,5 cm vastagságúra. Tepsibe helyezzük, 30 percig kelesztjük.

                    2) előmelegítjük a sütőt 200 fokra.

                    3) a tésztába egyenlő távolságra kis mélyedéseket nyomunk

                    4) megszórjuk zöldfűszerrel és tengeri sóval

                    5) 20-30 perc alatt megsütjük (a recept szerint, nekem valahogy mindig elég 15-20 perc)

Pizzatészta: 225 gr fehér kenyérliszt, 7gr szárított élesztő, 1/2 tk só, 4 ek extra szűz olivaolaj, liszt a szóráshoz.

Elkészítése: 1) a lisztet tálba szitáljuk, belekeverjük az élesztőt, sót, közepébe mélyedést vájunk. A mélyedésbe  150 ml vizet és 1 ek olajat töltünk. Összekeverjük. 2) gyúródeszkán gyúrjuk a tésztát, amíg sima nem lesz. Tálba tesszük, letakarjuk, meleg helyen 45 percig kelesztjük. Innét követjük a focaccia készítésének szabályait.

Kinövünk a bébiételekből. Amikorra a gyermek már minden étkezésre "rendes ételt" eszik, egyre nehezebb változatosat és egészségeset kitalálnom. Könnyű lenne belecsúszni a banán keksz kölesgolyó műfajba, elő is fordul, ha sok a program, és nincs is ezzel baj szerintem. Csak nem akarok benne ragadni. Átgonoltam, miket is szeret enni a csemeténk, és hogy lehet ezekből értelmesebb napi menüket összeállítani. Nem vagyok táplálkozás szakértő, és egy gyermek ízlését követem itt, a sajátomét, szóval ez nem dietetikus szakértelemmel összeválogatott menü. Mindenki a saját belátása szerint kövesse.

Reggeli: főtt tojás paradicsommal, puha kenyérrel, víz.

Délelőtt: alma, keksz.

Ebéd: sült zöldségek (sütőtök, burgonya, padlizsán, édesburgonya a Kulinarisk sütőmben gőzzel sütve, 200 fokon) hekkel, amit én a Hekkcity-ből rendelek frissen. A zöldségeket a Kotányi Parázsburgonya fűszerkeverékkel szórtam meg, virágszirmokkal van feldobva, oda vagyok érte. Ez természetesen a mi ebédünk is, nemcsak a kislányunké.

Mostanában azzal szembesülök, hogy a kislányom kevés friss gyümölcsöt eszik. A banánon és az almán kívül nem igazán fogad el gyümölcsöt. Nem kóstol szilvát, körtét, szőlőt sem. Sőt, nyár végére már a barackot sem ette meg. Elgondolkodtam. Lehet, hogy a készen vett gyümölcspürékkel elrontottam, amik egyébként nagyon finomak és én is szívesen iszom meg, ha épp több van itthon. Ilyenekre gondolok, mint vegyes gyümölcspürék a Hipp-től, Kubu-tól, vagy épp a Sió, Babydream márkák. Valóban finomak, és ha sietős napunk van, nem állok neki smoothiet készíteni, vagy gyümölcsöt aprítani. Cukrozott gyümölcsleveket nem nagyon iszunk, így azt kislányunk sem kap.

Kísérleteztem. Szeretném, ha enne minden nap gyümölcsöt, ha lehet, ne mindig banánt. A friss alternatívája nálunk az aszalt gyümölcs. Már azt hiszem máshol is említettem, mennyire szeretjük az aszalt sárgabarackot, de a szilvát is. Hát most ezeket próbálom beépíteni az uzsonnába például. Így született meg a baba uzsonna tipp: ricottakrém.

Uzsonna: vaníliás ricottakrém túrórudival (Cserpes termékek), aszalt sárgabarackkal és aszalt szilvával, amiket én a közeli zöldségesnél veszek. Amíg ő mindezt felfalta, én a kedvelt kakaóbabomat eszegettem friss szilvával, na és persze túrórudival, laktózmentes verzióban.

Vacsora: sárgarépa és sütötökpüré, puha bagettel, és sietősen főzött babavirslivel, merthogy este jöttem rá, hogy aznap hús nem került a menübe.

Ez egy jól sikerült napja volt a kislányunknak, ami a hasát illeti. És még játszótéren is voltunk délután. Ne higgyétek, hogy minden nap ennyire változatos menüt kap a csemeténk, és egész nap a konyhában állok. Vannak ilyen meg olyan napok is. De amikor ráérünk, ő pedig nyugodt, tudok kísérletezni. :-). Gyűjtöm tovább az ötleteket, hogy írhassak még nektek. És szívesen fogadok baba menü tippeket...

Nehezen tudom elképzelni a hozzátpálálás időszakát a Philips Avent párolónk nélkül. Őt mutatom be most itt röviden, biztos sokak körében ismert és használt darab. Nagyon egyszerűen működik, vizet kell tölteni bele, majd mehetnek bele a felvágott friss zöldségek, gyümölcsök, és amikor megpárolta, csak meg kell fordítani a fogantyús részt, hogy pürésítse. 20 perc alatt párolódnak meg a zöldségek, gyümölcsök, de húsok is készíthetk benne, ezeknek 30 perc kell. És mivel zárt rendszerben történik a főzés, nagyon ízletes marad benne minden! Mi is szívesen esszük a férjemmel a pürék fűszerezett változatát. A végtelenségig variálhatóak a receptek. Én minden héten többször használom, ha marad püré, lefagyasztom kisebb tárolókba porciózva. Egy nagyobb darab csirkemellet például 3-4 felé szedek szét, és ezekben a kis adagokban fagyasztom le a Brendonban néhány száz forintért vásárolt műanyag fedeles babaétel tároló edényekben.

Annabel Karmel Babaétrend című könyve például jó receptforrás a babaételekhez, ha már mindenfélét adunk totyogónknak. Eleinte nem volt egyszerű a pürék kigondolása számomra. Eltartott egy ideig, amíg rájöttem a kislányom ízlésére, bár nem is volt különösebben válogatós. Fel kell készülni, hogy vannak sikertelen próbálkozások: előfordult, hogy a kislányom csalódottan tolta el magától a gondosan elkészített ételt, amire én azt gondoltam, hogy biztosan ízleni fog neki. Ilyenkor jó adag türelem kell, és egy B terv: legyen otthon olyan bébiétel, amit biztosan szívesen megeszik. Végülis mi sem esszük meg amit éppen nem kívánunk... a babák miért ne válogatnának? Mostanában azzal próbálkozom, hogy 2 babatányérban teszem elé az ételeket (ha van időm éppen), hogy külön-külön tudjon ismerkedni a rizzsel, a zöldségek izével, esetleg a puha hús darabkákkal. Gyakori még mindig a nemtetszés... és a dobálózás persze. Kapott egy kis asztali szemetest, hogy abba dobhassa amit nem kér: az esetek nagy részében beválik: tetszik neki a béka-kuka, nem kell harcolni a földre dobált ételdarabok ellen. Mindez körülményesnek tűnhet elsőre, de úgy látom, megéri, kislányunk alapvetően jó étvágyú, sok mindent megeszik. Nade térjünk vissza az aktuális kedvenc párolómhoz: álljon itt néhány püré recept, amik könnyen elkészíthetőek a Philips Aventben.

Alma sárgarépa püré: a kislányom egyik kedvence ez az egyszerű étel. Néhány alma és egy közepes sárgarépa felkockázva mehet a párolóba, 20 perc alatt elkészül. Külön élvezi, ahogy a még meleg ételt együtt fújkáljuk, hogy megfelelő hőmérsékletű, ehető legyen.

Spenótos édesburgonya püré: egy közepes édesburgonyát, egy burgonyát és egy nagy marék spenót levelet megpárolunk. Ha már a baba tejterméket is eszik, egy kevés vajjal, egy kanál joghurttal összekeverhetjük. Reszelt sajtot szórhatunk rá.

Csirkés csemegekukorica püré: csirkecombot vagy csirkemellet párolunk az Aventben. Ezt követően édes csemegekukoricát (esetleg kevés sárgarépát hozzáadva) készítünk benne. Forró vízzel kásásított babarizspehellyel és egy kis olajjal (repce-, vagy olívaolajjal) összekeverjük. Én a Holle babarizspehlyét használom, a puha pelyhek könnyen ehető állagúak a baba számára.

Csirke aszalt sárgabarackkal (Annabel Karmel könyvéből való recept): burgonyát vagy édesburgonyát párolunk. Csirke darabokat olívaolajon hevített hagymán és fokhagymán megpirítunk, aszalt sárgabarack darabokat adunk hozzá (a sárgabarack nagyon értékes vas és kálium forrás). Ha már eszik darabosat a babánk, a csirkét adhatjuk darabosan, ha nem, pürésítjük és összekeverjük a burgonyakrémmel.

Rengeteg további püré varázsolható az Avent pároló segítségével. Bármilyen friss vagy fagyasztott zöldség kombináció megálmodható benne. Zöld fűszerekkel és később többféle fűszerrel izesithetőek a pürék. A lényeg, hogy az esetleges sikertelen próbálkozások után se adjuk fel a kísérletezést! A babák szeretik az egyszerű ízeket, de az ízletes, fűszeres dolgokat is, ezt figyeltem meg a kislányomnál. Amit mi se ennénk meg, azt ő se kedveli... igaza van.

Itt van az ősz. A cékla és dió igazi szezonja. Ti hogy eszitek a céklát? Vannak időszakok, amikor mi teljesen rákattanunk. Legalább háromféle változatban biztos nagyon szeretjük. Ezeket gyűjtöttem most ide. Az első a frissen préselt céklalé sárgarépával, almával, gyömbérrel. Még a kislányom is megissza, ha nem túl erős benne a céklaíz. A második egy egyszerű céklasaláta dióval. A harmadik pedig cékla desszert formájában. Lássuk egyenként.

A konyhai alapfelszereltségemhez tartozik a Bosch MES25A0 gyümölcs- és zöldségcentrifugám. Jó gép, de a tisztítása kicsit macera. Ősszel és télen gyakrabban használjuk, igazi vitaminbomba egy céklás koktél. Újabban az almát nem préselem bele, mert sajnálom a húsát kidobni, a cékla és répa léhez hozzáöntöm a készen vett 100%-os almalevet. Amúgy rengeteg féle prés létezik, újabban a lassú prések keltették fel a figyelmemet, állítólag több nedvességet képesek kipréselni a gyümölcsökből, zöldségekből. Egy jobbnak tűnő lassú prés viszont 50000 Ft körül kezdődik. Mi egyelőre megelégszünk a Bosch-unkkal.

A másik nagy cékla kedvencünk a diós, zöldalmás céklasaláta. Most az aktuális Good Foodban találtam egy alapreceptet, amit felturbóztam a fentiekkel. A megfőzött céklát serpenyőben pirított hagymával, bulgurral, zöldségalaplével 15 percet pároljuk, aztán további 15 percig állni hagyjuk lefedve. Sóval, borssal ízesítjük. Én szeretek a céklához sajtot enni, most camabert darabkákat dobtam rá, de kéksajttal még jobb.

És végül a céklás süti! Újra és újra visszatérő desszert nálunk. Pont amiatt került az étlapunkra, mert a zöldségcentrifugában hátramaradó zöldséget sajnáltam kidobni. Így hát belesütöttem sütibe. Eleinte egy recept alapján, de az utóbbi időben csak érzésre 4 tojással, cukorral, liszttel, darált dióval. A tetejére ganache kerül. Ez volt eleinte az alapreceptem hozzá, Országh Kitti receptje a nosalty-ról: Céklatorta csokival.  Ebben előre meg kell sütni a céklát, bevallom én ehhez lusta vagyok. A legutóbbi sütibe a répa is belekerült a centrifugából nyersen. Nagyon gyorsan elfogyott...

A konyha egy kicsit olyan, mint egy barkácsműhely. Eltűnsz benne, matatsz, kotyvasztasz, aztán előkerülsz az alkotással. Rengeteg energiát nyel el, de legalább annyit ad vissza, ha jól csináljuk. Mindent meg lehet venni manapság, de a kézzel gyúrt aranygaluska nemcsak elnyel, de magában is hordoz valami plusz energiát, amivel feltöltődhetünk. Én mindenesetre így érzem, persze ha az aranygaluska készítést nem kényszerből csináljuk, amikor hulla fáradtak vagyunk.

Anyaként a fáradtság, kialvatlanság korábban nem ismert formáival kell megtanulni megbirkózni. Jó, ha megtanuljuk beosztani az energiákat, és nem felégetni magunkat. Érdemes átgondolni, mire mennyi időt szánunk, nem ér-e rá a mosás még egy napot, ahelyett, hogy kislányunkkal menjünk, mikor megragadja pici ujjacskáival kezünket, és maga után húz, hogy megmutassa, mit fedezett fel újonnan a világból. Minden perc a gyermekkel arany, de minden önmagunkra fordítható perc is aranyat ér. Hogy lehet az egyensúlyt jól megtalálni? Hogy lehet újra és újra megújulva részt venni a mindennap ugyanúgy ismétlődő helyzetekben?

A minap pont egy ilyen megfáradt pillanatban fekete tea készítésbe kezdtem délután, mikor észrevettem a pulton álló rózsavizet. Egy átsuhanó gondolat, pár csepp víz a teába: elégedetten nyugtáztam az eredményt, hogy ez ízlik. Azóta többször kotyvasztottam már rózsavizes török teát, mindkettő önmagában is frissítő, együtt pedig a mesékből ismert kelet varázslatos hangulatát idézik nekem. Fontos, hogy igazi teafűből készüljön hozzá a tea!

Csakhogy az elfogyasztása közben elgondolkodtam, mitől is várom én a valódi felfrissülést? Kívülről bejuttatott szerekkel, vagy belülről? Kétségtelen, hogy szeretem a kislányom alvásidejét csendben tölteni egy kávé, tea, vagy csokis süti mellett. ("Ha csendet tartasz, a csend tartást ad." Anselm Grün) De vajon mikortól veszi át az anyák zug nassolása valami űr betöltésének szerepét? Nem könnyű megválaszolni. Jó lenne, ha a belső erőforrásokra legalább annyira tudnánk támaszkodni, mint a kívülről bejuttatott frissítőkre. Amikor például rendszeresebben futok, érzem is, hogy megtalálom ezt a forrást, és igazibb, mondhatni megújuló energiákhoz jutok általa. Lehet, hogy a rózsavizes török tea valami spéci keverék, amit csendben kell fogyasztani az anyáknak délután, hogy ilyen mélyenszántó frissítő gondolatokat támasszon. :-) Próbáljátok ki!

Az elmúlt évek alatt magamra szedtem némi gyakorlatot a sütisütés terén. Tudom például, hogy milyen sorrendben keverjem össze az összetevőket a különböző típusú tésztáknál, vagy hogy meddig süssek egy zabkekszet, hogy ne keményedjen meg, ami gyakran előfordult korábban. A húsok elkészítése viszont nekem mindig a macera kategória volt, egyáltalán nem volt benne gyakorlatom. Se kedvem, de időm nem volt hosszú órákig a tűzhely mellett állni és kavargatni a pörköltet, hogy ne égjen oda, vagy rántani a csirkemellett, ami fröcsög, olajszagú, és sosem lesz olyan finom, mint a hentesnél frissen vásárolva.

Amikor panaszkodtam az egyik barátnőmnek, hogy nem jutok elég tápláló ételhez szoptatós anyukaként, eldicsekedett az új konyhai kedvencükről, a slow cooker-ről, vagyis lassú főzőről. Ez egy elektromos főzőedény, ami alacsony hőfokon készíti el az ételeket, így sok tápanyag benne marad, ami forralással egyébként eltűnne. Az alacsonyabb hőfok miatt van szükség több időre, akár 6-8 órára. Én például az említett marhapörköltet 8-10 órán keresztül főzöm, ha jól időzítve este teszem fel, valóban reggelre lesz kész. A lassú főző alkalmas levesek, egytál ételek, húsok készítésére. Ami miatt olyan egyszerű a használata, az az, hogy az összes hozzávaló beletételét követően a fedő alatt készre fő az étel úgy, hogy rá se kell nézni. Ezt a gyakorlat persze annyiban módosítja, hogy ha olyan receptet választunk, amiben az egyes összetevőknek más a főzési ideje, azokat a megfelelő időpontokban kell hozzáadni. Szerintem ezzel együtt is sokkal egyszerűbb egy étel elkészítése, az állandó tűzhely körüli sürgés-forgás és a leégetés para helyett. Nekem, aki rajongok a marhapörköltért, és marharagukért, de mostanában kisgyerek mellett nem állnék órák hosszat mellette, biztosan!

Többféle méretű és típusú slow cooker létezik (crockpot-nak is hívják egyébként). Mi egy kisebb, egyszerűbb típust választottunk, ami árban is elfogadható volt számunkra, a Russel Hobbes Home@Cook 22740-56-ot. Főztem már benne kacsát házilag kandírozott kezeletlen narancshéjjal, kakukkfüves csirkemellet, zöldséges egytál ételt, az emlegetett marhapörköltet, és legutóbb a fenti képen látható zöldség levest csirkecomb darabokkal, amit pürésítve a kislányom evett. Bevált módszerem, hogy amikor kora reggel fel bírok kelni, bedobom az edénybe a hozzávalókat, és mire haza érkezünk dél körül a baba programról, elkészül az étel. (Eddigi tudásom szerint egyetlen hozzávalót, a vörös babot kell elkerülni a slow cooker-ben, mert ezen a hőfokon mérgező anyag szabadul fel benne, ami csak forralva tűnne el belőle.) Én mindenféle húst jó sokáig főzök benne, hogy tuti mentesüljön minden nem oda valótól, egyébként a kezelési útmutató az egyes ételek elkészítéséhez támpontot ad.

Magyar oldalakon is találni recepteket a lassú főzőhöz, de főleg angolszász gasztroblogokon rengeteg gyönyörű, színes, ínycsiklandó recept található. Itt például összetevők, nemzeti konyhák mentén is csoportosítva találhatóak receptek: Crockpot The Original Slow Cooker. Egy másik forrás a nagy kedvencemből, a Good Food oldaláról: GoodFood Slow Cooker Collection. És álljon itt a kedvenc marhapörkölt receptem, amit lassú főzőben is kipróbáltam, és 8-9 óra alatt tökéletes lett. A recept A zsírszegény konyha szakácskönyvéből való, eredetileg nem slow cooker recept.

Provence-i zöldséges marharagu

Hozzávalók: 600 g ragunak való marhahús, 125 g bacon, 175 g sárgarépa összevágva, 150 g hagyma összevágva, 2 piros húsú paprika, kockákra vágva, 400 g darabolt konzervparadicsom, 2 zellerszár felszeletelve, 2 gerezd fokhagyma összezúzva, 2 babérlevél, 4 narancshéjcsík, 2 kis friss rozmaringhajtás, 4 friss kakukkfűhajtás 2 ek paradicsompüré, 300 ml marhahúslé, 150 ml vörösbor, 4 konzerv szardelllafilé, lé nélkül, szűrazra itatva és feldarabolva, 225 g zárt fejű gomba, 75 g kimagozott, fekete olajbogyó, 4 ek apróra vágott friss petrezselyem, fekete bors. Elkészítés: minden hozzávalót felkockázva beleteszünk a slow cook edénybe, kivéve: szardella, gomba, olivabogyó, petrezselyem. Ezeket 1 órával a ragu elkészülése előtt adjuk hozzá. (A szardella sós, ezért külön só nem kell bele.). A lassú főzőben én 8-9 órán át főztem, porhanyós lett és az ízek jól átjárták a ragut.

Amikor még nem főztem rendszeresen, már akkor is kíváncsian figyeltem egy-egy vendégeskedés alkalmával, hogy ki honnét veszi a recepteket. Aki főz, annak egyértelmű, hogy egy jól kialakított receptforrás repertoár aranyat ér a tervezésben. Az itt következő példák nekünk beváltak, azért írom le, hátha inspirációt adhat kinek-kinek a maga gyűjteményének összeállításához. Mondani se kell, manapság a legegyszerűbb a neten rákeresni ételekre a közismert oldalakon. A kamrában levő alapanyagok mentén én is szoktam  böngészni a neten. Gyakran a találati lista képeit nézegetem, mert abból előbb el tudom dönteni, hogy szimpatikus-e az étel. Ismeritek a Tales of a Kitchen oldalt? Gyönyörködni is jó, igazán elbűvolő színes ízes egészséges csodák.

Node én mégis szeretek a kedvenc szakácskönyveimben keresgélni recepteket, ha van időm. Az ételek kigondolása nálunk általában a szezonálisan elérhető hozzávalókon alapul. Ha itthon vagyunk, általában hévégén szánok egy órát a következő hét menüjének megtervezésére, ilyenkor a férjem egy éves kislányunkat valami új dologgal kápráztatja el, például futni mennek az új – vagyis használtan szerzett – futó babakocsival. Van, hogy nincs ennyi időm a menü tervezésre, vagy nem erre szeretném szánni a közös családi időt. Ilyenkor ad hoc-abb a menü, részleteiben lefirkantok valamit az egyes napokhoz. A kedvenc szakácskönyveim a férjem által felújított régi családi konyhaszekrényen sorakoznak, na nem így, ez csak a kép kedvéért:

Egyik kedvencem "A zsírszegény konyha szakácskönyve". Hosszú évek óta van kéznél az épp aktuális konyhámban, mindig képes vagyok valami újat felfedezni benne. A Good Food-ok állandó társaink lettek a főzésben, legutóbb kiváló granola receptre bukkantam benne, épp minden megvolt hozzá otthon a kesudió és édesköménymag kivételével: maradék magok, néhány tojás, chilipor és rengeteg zabpehely. A recept jól jöhet, jó kis reggelinekvaló bármikor nálunk: 100 gr zabpehely, 40gr tökmag, 30gr szezámmag, 50gr kesudió, 1 ek. édesköménymag, 1-2 tk. chilipehely, 1-1 ek. szójaszósz, juharszirup és olivaolaj, 1 tojásfehérje. 180 fokos sütőben az alaposan összekevert és egy tepsin szétterített hozzávalókat 15-20 percig kell sütni. Félidőben jól meg kell rázni a tepsit, nehogy a keverék leragadjon. Ha kihűlt, jól záródó üvegben tároljuk. Az eredmény nagyon finom, és olcsóbb, mintha készen vennénk a "fenszin" becsomagolt és drágán eladott granolát. Ami amúgy a Good Food-ot illeti, a régebbi számokat is elő szoktam ásni, mert évről évre az adott havi számban tudok találni valamit, amibe épp beleszeretünk.

A könyvek listáját folytatva megvettem Annabel Karmel Babaétrend-jét, amiben a hozzátáplálástól kezdve olvashatóak receptek, püré elkészítési és tárolási javaslatok babáknak. Kicsit eltér a magyar hozzátáplálási útmutatóktól, de nyilván mindenki a saját belátása szerint a gyerekorvossal egyeztetve tudja használni. Nagy kedvencünk Fűszeres Eszter Leves Minden napra című könyve, amiben végre szerepel a szerintem tökéletes marhahús leves receptje. Az ősz beköszöntével nálunk mindig aktuálissá válnak a meleg levesek. Ebben a könyvben jó kis levesbetét tippek is találhatóak. Szeretjük még a Magyar Konyha magazint, gyakran csak nézegetni és olvasni, hiszen haladó és bonyolultabb összetevős recepteket ír, de azért főztem már belőle, a nyáron például kipróbáltam a Pannonhalmi Apátság Viator éttermének egyik levesét, a karamellizált nektarin levest. Jó lett...
Néhány Jamie Oliver magazinom is van, többször sütöttem meg egy olasz különszámban fellelt mandulás narancsos kukoricás sütit. Ezt nassoltuk a vendégségbe jött barátnőmmel a múlkor egy nagy beszélgetés mellé, amíg kislányom és az ő kisfia ebéd utáni édes álmukat aludták nálunk. Annyira ízlett mindekettőnknek, hogy biztos nektek is tetszeni fog. Álljon itt a recept:

Narancsos kukoricalisztes torta

Hozzávalók: 200gr sótlan, szobahőmérsékletű vaj, 200 gr demerara cukor, 3 nagy tojás, 1 kk vaníliaaroma, 200gr őrölt mandula, 100gr kukoricaliszt, 2 narancs héja, 1 kk narancsvirágvíz, 1 kk sütőpor, créme fraiche vagy natúr joghurt a tálaláshoz. Elkészítés: a vajat, cukrot, majd egyenként a tojásokat felverni, ebbe jön a vaníliaaroma.  Keverjük bele az egy másik tálban összekevert őrölt mandulát, kukoricalisztet, narancshéjat, narancsvirágvizet. A masszát tortaformába öntjük, 40-50 percig sütjük 160 fokon. Ha megsült, 10 percig a formában hagyjuk hűlni a tortát, majd óvatosan fordítsuk ki, mert törékeny. Créme fraiche-sel vagy natúr joghurttal tálaljuk, én saját kandírozású kezeletlen narancshéjat szórtam még rá. Jó beszélgetéseket hozzá!

Nálatok hogy indulnak a hétköznap reggelek? Miket esztek? Mivel a gyerekorvosunk szerint kislányunk nem ehetett glutént egy éves koráig, nem volt egyszerű a hozzátáplálás megkezdése. Ráadásul nem tanácsolta a székrekedést okozó dolgokat, mert ezzel kínlódott szegénykénk. Szóval semmi sárgarépa, burgonya, rizs, alma, banán. Ha most belegondolunk, hogy mi marad, hát nem sok minden az szilván és az őszibarackon kívül. Fel kellett találni magunkat. Így került a konyhánkba gluténmentes zabpehely (Bauckhof amit a Natúr Tékától rendelek), Pedon zöldborsó, illetve vöröslencse tészta, hajdinaspagetti, csicseriborsó tészta, a Mester család gluténmentes babapiskótája, kölesgolyó, Szaffi hajdinapalacsinta lisztkeverék, köleskása, kukoricaliszt, a Kakukkhegyi Lekvárium cukor- és tartósítószermentes lekvárjai, amiket a Szatyorboltban vásároltunk. A zöldségek közül jöhetett a cukkini, brokkoli, spenót, sóska, paradicsompüré. A gyümölcspalettára pedig természetesen a nagyanyó kertjéből való bio szilvából főzött lekvár. A kislányunk mostanra már mindent ehet. A fenti termékek azonban azóta is vissza-visszatérnek a konyhánkba, mert megkedeveltük őket. Mindenféle gabona evők vagyunk, a korábban hanyagolt kölesből például már több alkalommal készült gyümölcsös köleskása, vagy fűszeres kölesfasírt.

Most, hogy már többfélét ehet kislányunk, és a kettesben töltött hétköznap reggelek nem kell, hogy rohanásban induljanak, kedvére próbálgathatja az ízeket, formákat, amik a tányérjába kerülnek. Reggel még nekem is több türelmem van ahhoz, hogy az ennek során keletkező romokat feltakarítsam. És amíg ő majszol, morzsol, dobál, én is megreggelizem, közben pedig átgondolom az előttünk álló nap teendőit.

A hajdinapalacsinta remekmű csak közepes tetszést váltott ki, a maradékot a férjemmel nassoltuk el kedvenc Landliebe vaníliás joghurtunkkal. A banános, kakaós, rizstejes gabonapép piros ribizli lével vitte a prímet az egyik nyári héten a kislányunknál. Íme a baba-mama reggelik ráérős hangulata. A közös reggeli nemcsak a hasunknak, de közös programnak is kiváló!

Mikor az új konyhánkat terveztük, tudtam, hogy sokat fogunk sütni. Terhességem harmadik trimeszterében, mikor már kevesebbet mozdultam ki otthonról, regeteget sütöttem, mert állandóan sütire vágytam. Apró konyhánk telis tele volt különféle ízesítésű dupla tepsinyi zabkeksszel (étcsokis, citromos levendulás, matchás lettek a kedvencek). Sütöttem rozmaringos kuglófot, stollent, csokis céklás sütit, fekete teás sütit, melaszos chilis kekszet. A férjem vásárolta a hozzávalókat akkor még. A receptek forrását hozzá is adtam a családi recepttárunkhoz, hogy a terhességi amnézia ne törölje ki őket az utókornak, mert azóta is újra sütöttem belőle ezt azt.

Szóval azt tudtuk, hogy sütni ezt követően is fogunk. Kisebb piackutatást követően megállapítottuk, hogy gőzsütőt szeretnénk, mert a sütés közben a sütőtérbe jutó gőztől az ételek nem száradnak, nagyon finom omlósak lesznek. A klasszikus gőzsütők azonban nagyon drágák voltak a pénztárcánkhoz. Végül egy IKEÁ-s sütő mellett döntöttünk, és azóta is nagy a szerelem a Kulinarisk típusú gőzsütőnkkel. Leteszteltük már a klasszik sütésen kívül a pizza, a grill, és természetesen a gőz funkciót is. A sült zöldségek isteniek, a pizza tészta pedig nem szárad ki. Legutóbb az egyik nagy kedvecemet, egy quiche-t készítettem benne kápiapaprikával, cukkinivel, friss bazsalikom levéllel megszórva. Aki szeret mindenfélét sütni, annak ideális választás szerintem ez vagy az ehhez hasonló gőzzel dolgozó sütő típus.

Quiche tészta

A quiche nálunk gyakori étel, mikor először csináltam, nagyon kemény lett a tésztája, de nem adtam fel, mert annyira ízlett, akárhol ettem, és annyira pofátlanul drágán adnak egy szeletet, hogy muszáj volt házilag megtanulnom. Kikísérleteztem a nekünk bevált tésztát, álljon itt a recept: 19 dkg liszt, 12 dkg hűtött vaj, 5-6 evőkanál hideg víz, só. A lényege, hogy gyorsan dolgozzuk össze a hozzávalókat, ne melegedjen fel. Az összegyúrt tésztát fóliában 30 percre hűtőbe tesszük. Utána a sütőformába nyomkodjuk, megszurkáljuk, újra hűtőbe tesszük 30 percre. 190 fokos sütőben 10 percig elősütjük, majd betöltjük, készre sütjük. Ha van egy kis plusz időm, dupla adag tésztát gyúrok le, a másik adagot fagyasztóba teszem, hogy amikor megint quiche-t ennénk, gyorsan elő lehessen kapni.