A minap délelőtt beugrott hozzánk egy barátnőm kislányával. Nem terveztük, hogy együtt ebédelünk, de végül itt ragadtak ebédre. A férjem itthonról dolgozott aznap, 12 körül mindenki éhes lett. Épp volt itthon előző napról leves, és pont sült a focaccia a sütőben. Spontán közös ebéd lett belőle, nagyon jó hangulatban. Azóta a minestrone leves focacciával az én fejemben jó kis hétköznapi vendégváró étel lett. A focaccia önmagában is kiváló baráti összejövetelekhez, a sütőből frissen kivett egyszerű kenyérféle már többször bevált nálunk.

Én nagyon szeretem a leveseket, a férjem eltűri őket, de ha sokminden van benne, még ő is megeszi. Gyerekkoromban napi szinten került leves az asztalra, szüleim nem is tudták elképzelni az ebédet leves nélkül. Nem úgy mint én, akkoriban még unalmas, íztelen szükséges rossznak tartottam őket. Most, hogy a saját konyhámat alakítom ki, mégis visszatért az igényem rájuk. Mondjuk nem az üres levesre, amiben itt-ott úszkál egy kis karalábé, hanem a jó sűrű, forró zöldség- vagy krémlevesekre. A minestrone leves az egyik nagy kedvencem. Sokféle változata létezik, úgy tudom Olaszországban régiónként más és más az összetétele, lehet tésztával vagy anélkül, esetleg szlonnával is készíteni. Én nem kedvelem a tésztát a levesekben, nálunk a minestrone enélkül készül, de mostanában árpagyönggyel és sárgaborsóval dúsítom. Amikor sokféle zöldségre vágyom, egyértelmű, hogy összedobok egy ilyen levest, parmezánnal, focacciával pedig igazi olasz hangulatot varázsol, felidézi a csodás olasz nászutunkat a férjemmel, ahonnét többek között előre csomagolt minestrone keveréket is hoztunk. Egy pohár jóféle fehérborral már nem is olyan hétköznapi kombináció.

Minestrone leves: (hozzávalók 4 felnőtt adaghoz): 1 ek olaj, fél kis fej, apróra vágott hagyma, fél megmosott és apróra vágott póréhagyma, 1 közepes, megtisztított és kockákra vágott sárgarépa, fél kockákra vágott zellerszár, 100 gr 1 cm-es db-okra vágott vajbab, 1 meghámozott és kockákra vágott burgonya, 1 ek apróra vágott petrezselyem, 2 kiskanál paradicsomsűrítmény, 1,2 l csirke- vagy zöldségalaplé, 3 ek fagyasztott zöldborsó. Az olajon megpirított zöldségekhez adjuk a paradicsompürét, majd az alaplevet, végül a fagyasztott zöldborsót, amivel még 5 percig főzzük.

Én sárgaborsót, és árpagyöngyöt teszek bele, szeretem, ha jó sűrű a minestroném (ezt Olasztországban láttam). A sárgaborsót külön megfőzöm, és a zöldborsóval együtt a végén adom hozzá a leveshez. Az árpagyöngyöt az alaplé hozzáadása után szórom bele.

Parmezán forgáccsal szórom meg tálaláskor a jó forró levest, mi így szeretjük.

A focaccia és pizza receptem a Sütés főzés nagykönyvéből való.

Focaccia: készítéséhez egy adag pizzatészta szükséges, valamint 2 ek olivaolaj, kis marék friss zöldfűszer (rozmaring), 2 tk durva tengeri só.

Elkészítése: 1) kinyújtjuk a pizzatésztát 2,5 cm vastagságúra. Tepsibe helyezzük, 30 percig kelesztjük.

                    2) előmelegítjük a sütőt 200 fokra.

                    3) a tésztába egyenlő távolságra kis mélyedéseket nyomunk

                    4) megszórjuk zöldfűszerrel és tengeri sóval

                    5) 20-30 perc alatt megsütjük (a recept szerint, nekem valahogy mindig elég 15-20 perc)

Pizzatészta: 225 gr fehér kenyérliszt, 7gr szárított élesztő, 1/2 tk só, 4 ek extra szűz olivaolaj, liszt a szóráshoz.

Elkészítése: 1) a lisztet tálba szitáljuk, belekeverjük az élesztőt, sót, közepébe mélyedést vájunk. A mélyedésbe  150 ml vizet és 1 ek olajat töltünk. Összekeverjük. 2) gyúródeszkán gyúrjuk a tésztát, amíg sima nem lesz. Tálba tesszük, letakarjuk, meleg helyen 45 percig kelesztjük. Innét követjük a focaccia készítésének szabályait.