A heti menü tervezéshez jelenleg ezt a táblázatot használom, amit egy kedves ismerősöm tervezett. Én csak a meleg ételeket tervezem, ezek elférnek a szövegdobozokban. A jobb alsó ficakokban lógó kis fülecskékbe írom a recept forrását, mert amikor nekiállok főzni, már nem mindig emlékszem, honnét is van a recept: én ilyen opciót a neten találtakban nem láttam, ezt az ismerősöm tervezte hozzá kérésemre. Nálam vasárnappal kezdődik a hét a konyhában: szeretem látni, marad-e valami a hétvégi ételekből.

A tervező jobb oldalát le lehet vágni, amin a bevásárló lista van. Ezt be szoktam dobni a táskámba, babakocsi tolás mellett jobban tudom használni, mint a telefon elsötétülő képernyővel bajlódni, miközben a másik kezemmel a bevásárló kosarat húzom. Vannak egyébként menü terevző appok is, mint például a Dinner Buddy, de hozzám a papír ceruza módszer áll közelebb. A böngészők is rengeteg hasonló tervezőt dobnak fel.

Ha van időm, szeretek elmélyedni receptekben. Télen például favorit volt nálunk Váncsa István Lakomája, amiben nemcsak receptek, hanem különböző égtájak ételeinek kultúrtöténete is szerepel. Nem beszélve arról, hogy eredeti mediterrán receptek olvashatóak benne, nem csak a szokványos olivaolaj paradicsom tészta kombináció, amit egyébként nagyon szeretünk.

Mivel kedden, csütörtökön és hétvégén főzök jobbára (persze ez azért nem ennyire kőbe vésett, előfordul, hogy összedobok valamit más napokon, vagy éppen az utca végi hentesnél veszek még kiegészítőt, ha nem lett elég a menü), én csak ezeket a rubrikákat töltöm. Mellé pedig a beszerzendő hozzávalót a shopping listára. Egy jó kávé és süti mellett elég motiváló is egyben, hogy következő hétre is legyen fiomság. Álljon itt a tervezőm.

Íme egy példa egy heti menü tervezéséről és megvalósításáról. Az ételeket a heti történésekhez próbáltam illeszteni. Kedden meglátogatott minket egy barátnőm kislányával. Szerdán műtötték a férjem bölcsességfogát, csak püréket tudott enni. Pénteken jön a férjem keresztanyja, és az új bébiszitter jelölt, akiket sütivel kínálnék. Szombaton délután kimenőm van, először úgy igazán egy fél napra, mióta megszületett a kislányunk, aznap biztosan nem főzök, talán majd vasárnap. Az előző szombaton kerti partit tartottunk, a férjem bográcsban főzött: sertés zöldségekkel, édesburgonyával, kókusztejjel, paradicsommal, curryvel, enyhén csípősen. Isteni lett, hétfőn is ezt ettük még.

Heti menü terv: keddre eperkrémleves, slow cook mézes csirke rizzsel, kölesfasírt húsgolyókkal a babáknak. Szerdára pürék és puha tejtermékmentes ételek a férjemnek. Csütörtökön pizza és egyensúlytészta sütés. Pénteken halrendelés, ha nem lenne elég a pizza. Vasárnap vargányás rizottó. Ezekkel a tervekkel indultam neki a hétnek. És lássuk, mi valósult meg belőle.

Kedden korán keltem, hogy mire megérkeznek a barátnőmék, kész legyek a fogadásukra az ebéddel. Hipergyorsasággal elkészült az eperleves, a kölesfasírt és a húsgolyók, mert minden elő volt készítve már hétfő este. Reggel tulajdonképpen csak össze kell rakni a hozzávalókat, a főzésidő így jelentősen megrövidül. A csirke 7:00-kor alkotórészeiben ment a slow cook edénybe, 11-re el is készült. A kölesfasírt kicsit macerább, de miután készek a golyócskák, gyorsan megsülnek. Örömmel zárult a keddi látogatás, a csirkét a barátnőm kislánya is megette. Az édesköményes, fahéjas húsgolyókhoz a babák ugyan nem nagyon nyúltak, talán majd legközelebb. Estére kellően elfáradtam, hetente egy, maximum két alkalommal fér az energiáimba egy ilyen kora reggeli főzés, de utólag mindig úgy érzem, megérte.

Szerdán este elkészült a kétféle püré, a férjem zelleres kápiapaprikás krémet kapott, a kislányom édesburgonyás, zelleres, újhagymás pürét.

Csütörtök este fürdésidő előtt nem sokkal értünk haza a játszótérről, rohamtempóban álltam neki a tervezett pizzának és sütisütésnek. Gyors lisztkimérések, gyors dagasztás. A kislányom már aludt, mikor kinyújtottam a pizzatésztát. A tetejére friss bazsalikom levelek kerültek a teraszra kiültetett, gödöllői Pálmaház kertészetben vásárolt bazsalikomról.

A szombati kimenőm nagyon jól sikerült a barátnőmmel, ez volt az első alkalom, hogy kicsit hosszabb időre mentem el itthonról, egy egész délutánt töltöttem távol. A fél napos kiruccanás végén a Bakonyban isteni kakukkfüves csirkét ettem, és minden pillanatát élveztem a nyugodt elfogyasztásának egy jó beszélgetés mellett. A kislányom pedig tartalmas délutánt töltött az apukájával, amiről a férjem által készített fotók is árulkodnak. Bébiételt és babakekszet evett. Mikor hazaértem, örömmel szaladt hozzám, és a szemei csillogtak, mintha mesélt volna velük, mennyi élmény érte az apás napon, és hogy valójában nem is bánja, hogy csak ketten töltötték a délutánt.

Hétvégére is maradt a péntekre szánt kínáló sütiből, vasárnap délután a férjemmel a kávéhoz tüntettük el az utolsó morzsákat.

Mióta használatba vettem az új konyhánkat, eltelt 5 hónap. A költözéskor a kislányunk nem evett még glutént, én laktózmentes diétán élek, a férjem pedig sportol, illetve fogszabályozása miatt nem tud mindenfélét enni. Mostanra legalább a gluténmentesség megszűnt, a többi maradt. Ha itthon vagyunk, hétről hétre tervezem a menüt, intézzük a beszerzést. Azért születik most ez a blog, hogy a kis családom élelmezésében megszerzett tapasztalataimat megosszam mindenkivel, aki szintén főzicskéz otthon másokra, vagy kedve lenne hozzá, de még nem kezdett bele, mert unalmasnak vagy macerának érzi, ahogy egyébként én is korábban. Terveim szerint ez nem egy gasztroblog, bár szerepelnek majd receptek, ételfotók is az oldalon. Az írások azt célt szolgálják, hogy egy helyen megtalálható legyen a főzni, együtt enni kedvelők számára minden általam kipróbált praktika, kedvelt recept, bevált konyhai gép, megszerzett tapasztalat, ami megkönnyítheti a hasonlóban érdekeltek életét.

Szeretnék írni arról, milyen konyhagépek egyszerűsítik le az életemet, honnan és mit szerzek be a főzéshez, hogyan és mikor főzök, vagy éppen mikor rendelek mégiscsak kész ételt, mert nem ér annyit az egész házikoszt, hogy családi ünnepeken hulla fáradtan roskadjak le a nagy étkezőasztalhoz, amit azért vettünk, hogy együtt enni és lenni jó legyen.

Az otthon számomra azt a helyet jelenti, ahol értékes időt töltünk egymással, és ahol feltöltődünk ahhoz, hogy otthonról kilépve ki-ki a maga területén sikeresen élhesse világát. Az otthon ezért nekem fizikai, lelki, spirituális töltőállomás, az evés pedig a töltőállomás első szintje. A házi sütik nálunk - legyen az akármilyen egyszerű is -, az otthon érzéséhez tartoznak, mint például a képen látható egyensúly süti.

Néhány hét igazi kínlódással telt. Mit főzzek ma? Kislányommal nyakamba vettük a környéket (őt a hordozóba, kezembe a shopping bag-et), hogy beszerezzek mindent a változatos táplálkozáshoz. Csakhogy a babakocsival nem fértünk be a zöldségeshez, a hordozókendővel pedig csak korlátozott mennyiségű alapanyagot tudtam hazacipelni. Néhány hét ügyetlen próbálkozás és sikertelen logisztikai kört követő mérgelődés után beláttam, képtelenség beszerezni a zellerszárat, puncstortát, marhahúst, liszteket, ásványvizet egy körben.

Jött a költözés, karácsony, majd a hosszú, sötét magányos nappalok az új kertvárosban. Éjszakázás a kislányommal. Nem emlékszem, ekkor mit ettünk. Februárra teljesen kimerültem, beláttuk a férjemmel, hogy segítséget kell kérnünk. Vidékre költöztünk a szüleimhez a kislányommal 3 hétre, a férjem hétvégente ingázott hozzánk. A második héten tértem magamhoz édesanyám házi kosztjától. Ekkor jött az ötlet egy meditációm során (mert végre maradt annyi energiám, hogy esténként meditálni tudjak), hogy kialakítok egy nagyon szigorú heti menetrendet, és hogy többek között az élelmezésünket is elkezdem tervezni: hétvégén nagyobb főzés, aztán kedden is, csütörtökön valami gyorsabb kaja, pénteken halat rendelünk. Felvillanyozódtam az ötlettől. Megújult erővel vetettem bele magam a megvalósításba, miután visszatértünk Budapestre. Elégedetten nyugtáztam az első kedden, hogy mindez működik. Csakhogy az utolsó morzsák elfogyasztása után hétvégére nem volt még sem hozzávaló, se recept… Nehezebb volt, mint gondoltam. Ráadásul tele voltunk babaprogrammal, amiket nem akartam feladni a hasunk miatt. Pont az lett volna a cél, hogy a napi szinten felmerülő, rengeteg energiát elemésztő Mit főzzek ma döntéseknek elejét vegyük. A lényeges dolgokra szeretünk koncentrálni a férjemmel: az együtt töltött időre, közös programokra. Ő utál hétvégén bevásárolni, ezt pedig szerettem volna tiszteletben tartani: vagyis ezt én intézem hét közben. Szóval legyen kaja otthon, ha lehet, süti is. Finom, egészséges, de ne ennek előállításával teljen minden időnk. A férjem szerint ezt hívják házvezető nőnek, hát igen, ez egy Emerenc lássuk be, Szabó Magda után szabadon… csakhogy ezünk nincs.

 Nagyanyó kertje 20 évvel később

Mondták már, hogy evés tekintetében el vagyok kényeztetve. Valóban gyerekkoromban szinte minden megtermett a kertünkben, bio ételeken nőttem fel, amit akkor nem is hívtunk bionak. Édesapám az erdőn szedte a gombát, gesztenyét, és lőtte a vadat. Gyerekkorom ízei egyszerűek, de tiszták, érettek, az eper mézédes a nagyi kertjéből, a rebarbarakompót illatozik, a családi gyümölcsszedő események friss, porcukrozott pirosribizli evéssel teltek, késő nyári estéken édesanyám paradicsomot főzött be, vagy cseresznyelekvárt dunsztolt. Apámmal muflont nyúztunk a vadászház hűtőházában, vagy szalonkát kopasztottunk. Vargánya száradt az udvaron a tepsikben, nagyanyámmal diót törtünk az árnyas kert rozsdásodó hintaágyán. Így aztán mikor Pestre kerültem, minden íztelennek és nyersnek hatott, helyettesíthetetlen lett az otthon íze, hosszú időre az evés szükségszerű szokássá redukálódott, amin gyorsan túl kell esni.

Nagyanyám kertje mégis azt üzeni nekem ma, hogy érdemes áldozatot hozni a közös családi, baráti étkezésekért. Az akkor gyerekként duzzogva teljesített gyümölcsszüret egyben gyökereket is adó vidám családi emlék, nagyanyám ötfogásos családi ebédeken felszolgált, rumtól illatozó gesztenyés diplomatapudingja pedig anyaként visszatekintve erőforrás, amikor nagy önsajnálkozva épp azt hiszem, hogy nincs energiám vagy kedvem férjem kedvencének elkészítéséhez.

Minden akkor kezdődött, amikor megszületett a kislányunk. Korábban a férjemmel esténként összedobtunk egy tésztát sült zöldséggel vagy csirkével, reggelire joghurt zabpehely fekete tea, a délutáni farkaséhségemre pedig szénhidrát hegyek a munkahellyel szemben lévő pékségből. Na persze szívesen látogattuk a belváros sorra nyíló street food zugait, és havonta egy alkalommal megadtuk a módját, hogy kettesben vacsorázzunk Budapest számtalan gasztronómiai csodái közül egyben, amelyik épp megszólított minket, legyen az a szomszédos grill étterem, vagy egy belvárosi nemzeti konyha.

Campo di Fiori, Róma

Római lánykérés, vidéki esküvő, toszkán nászút, mesébe illően egy éven belül megszületett tündéri kislányunk. Egyetlen plusz gramm nem maradt rajtam a szülés után, vékonyabb voltam tán, mint előtte. Egy hetes lábadozás után sétára indultunk a közeli parkba, majd az esti szoptatás után valami addig ismeretlen szorongással kísért éhezés tört rám. Este 10 óra, hétvége volt. A netpincéren egy gyors keresés után óriás rántott szeletet rendeltünk, amit az utolsó morzsáig faltam fel. Azt hiszem ekkor tudatosult bennünk, hogy a szoptatáshoz szükséges élelmezésem egy kissé bonyolultabb lesz a szekrényben rejtőző zabszeletek és az esti tészta ellátáson túl.

Nem mondanám, hogy utólag nem cseng már a fülembe egy-egy barátnőm tanácsa, hogy előre készüljünk fel az ételellátás megtervezésére a szoptatáshoz. Mivel nagy lehetőségeink nem voltak sem anyós beköltöztetésre, sem ételtárolásra (csak egy mini méretű fagyasztónk volt akkor), a tanácsok elszálltak a fülünk mellett, mondván, hogy úgysem jöhetnek szóba. Az akkor kis lakásunkban amúgy is ragaszkodtunk ahhoz, hogy magunk alakítsuk a kislányunkra hangolódást, és ketten érkezzünk meg a szülőségbe. Az óriás rántott húst követően elindult a nagy kajalogisztika. A férjem éjszakába nyúló pörköltfőzése, a helyi kifőzdék felkutatása, temérdek ásványvíz és joghurt rendelés a GRobytól. Nem találtunk olyan ételkiszállító céget ami tartalmas, kifizethető és a szoptatáshoz illeszkedő ételt biztosított volna, ezért kapkodásba torkollott a beszerzés és előállítás. Mindezeket tetézve kislányunk 8 hetes kora körül hasfájóssá vált, ami tovább nehezítette a helyzetet. Hogy a fájdalmas sírásoktól megmentsük a gyermekünket, a megalapozatlan szóbeszédekhez folyamodtam: egyre többféle összetevőt hagytam el az étrendemből. Eper, borsó, puffasztó, nagyon fűszeres, minden, amire a köznyelvek és a barátnők esküdtek, hogy nem tesz jót az anyatejen keresztül. Így alakult az, hogy elkezdtem csirke, rántott hús, tojásrántotta, joghurt, őszibarack kombináción élni. A farkaséhségek nem múltak, voltak napok, amikor szinte egész nap ettem volna.

Ez így ment mindaddig, amíg egy szép őszi napon olyan rosszul lettem az esti szoptatás után, hogy mentőt hívtunk, mert majdnem elájultam. Csúnya gyomorvírust szedtem össze. A kórházból két infúzió után hajnalban tértem haza, halálra aggódva magam, hogy a férjem és a kislányom hogy viselték a „cici nélküli éjszakát.” Ők édesdeden aludtak otthon, én még két napig alig éltem a legyengüléstől, és mikor azt hittem, hogy túl vagyok a nehezén, jött a fekete leves. Hosszú hetekig nagyon gyenge voltam, állandó ájulás kerülgetett. Éhes voltam és étvágytalan egyszerre. Pokoli volt. Mindehhez persze teljesen egyedül egész nap a kislányommal…

Mikor hónapok után elkezdtem magamhoz térni, marékszám szedett vitaminok, változatos ételek és napi sok folyadék fogyasztása után, elhatároztam, hogy kezembe veszem a család élelmezésének kérdéskörét. Ekkor is csak ketten voltunk a férjemmel a napi megmérettetésekben, ő esténként ért haza, én pedig nem voltam hajlandó még bevásárolni is küldeni, hogy még egy fél órával később lássuk csak esténként. De eltökéltem, hogy lesz otthon házi koszt...