Minden akkor kezdődött, amikor megszületett a kislányunk. Korábban a férjemmel esténként összedobtunk egy tésztát sült zöldséggel vagy csirkével, reggelire joghurt zabpehely fekete tea, a délutáni farkaséhségemre pedig szénhidrát hegyek a munkahellyel szemben lévő pékségből. Na persze szívesen látogattuk a belváros sorra nyíló street food zugait, és havonta egy alkalommal megadtuk a módját, hogy kettesben vacsorázzunk Budapest számtalan gasztronómiai csodái közül egyben, amelyik épp megszólított minket, legyen az a szomszédos grill étterem, vagy egy belvárosi nemzeti konyha.
Campo di Fiori, Róma
Római lánykérés, vidéki esküvő, toszkán nászút, mesébe illően egy éven belül megszületett tündéri kislányunk. Egyetlen plusz gramm nem maradt rajtam a szülés után, vékonyabb voltam tán, mint előtte. Egy hetes lábadozás után sétára indultunk a közeli parkba, majd az esti szoptatás után valami addig ismeretlen szorongással kísért éhezés tört rám. Este 10 óra, hétvége volt. A netpincéren egy gyors keresés után óriás rántott szeletet rendeltünk, amit az utolsó morzsáig faltam fel. Azt hiszem ekkor tudatosult bennünk, hogy a szoptatáshoz szükséges élelmezésem egy kissé bonyolultabb lesz a szekrényben rejtőző zabszeletek és az esti tészta ellátáson túl.
Nem mondanám, hogy utólag nem cseng már a fülembe egy-egy barátnőm tanácsa, hogy előre készüljünk fel az ételellátás megtervezésére a szoptatáshoz. Mivel nagy lehetőségeink nem voltak sem anyós beköltöztetésre, sem ételtárolásra (csak egy mini méretű fagyasztónk volt akkor), a tanácsok elszálltak a fülünk mellett, mondván, hogy úgysem jöhetnek szóba. Az akkor kis lakásunkban amúgy is ragaszkodtunk ahhoz, hogy magunk alakítsuk a kislányunkra hangolódást, és ketten érkezzünk meg a szülőségbe. Az óriás rántott húst követően elindult a nagy kajalogisztika. A férjem éjszakába nyúló pörköltfőzése, a helyi kifőzdék felkutatása, temérdek ásványvíz és joghurt rendelés a GRobytól. Nem találtunk olyan ételkiszállító céget ami tartalmas, kifizethető és a szoptatáshoz illeszkedő ételt biztosított volna, ezért kapkodásba torkollott a beszerzés és előállítás. Mindezeket tetézve kislányunk 8 hetes kora körül hasfájóssá vált, ami tovább nehezítette a helyzetet. Hogy a fájdalmas sírásoktól megmentsük a gyermekünket, a megalapozatlan szóbeszédekhez folyamodtam: egyre többféle összetevőt hagytam el az étrendemből. Eper, borsó, puffasztó, nagyon fűszeres, minden, amire a köznyelvek és a barátnők esküdtek, hogy nem tesz jót az anyatejen keresztül. Így alakult az, hogy elkezdtem csirke, rántott hús, tojásrántotta, joghurt, őszibarack kombináción élni. A farkaséhségek nem múltak, voltak napok, amikor szinte egész nap ettem volna.
Ez így ment mindaddig, amíg egy szép őszi napon olyan rosszul lettem az esti szoptatás után, hogy mentőt hívtunk, mert majdnem elájultam. Csúnya gyomorvírust szedtem össze. A kórházból két infúzió után hajnalban tértem haza, halálra aggódva magam, hogy a férjem és a kislányom hogy viselték a „cici nélküli éjszakát.” Ők édesdeden aludtak otthon, én még két napig alig éltem a legyengüléstől, és mikor azt hittem, hogy túl vagyok a nehezén, jött a fekete leves. Hosszú hetekig nagyon gyenge voltam, állandó ájulás kerülgetett. Éhes voltam és étvágytalan egyszerre. Pokoli volt. Mindehhez persze teljesen egyedül egész nap a kislányommal…
Mikor hónapok után elkezdtem magamhoz térni, marékszám szedett vitaminok, változatos ételek és napi sok folyadék fogyasztása után, elhatároztam, hogy kezembe veszem a család élelmezésének kérdéskörét. Ekkor is csak ketten voltunk a férjemmel a napi megmérettetésekben, ő esténként ért haza, én pedig nem voltam hajlandó még bevásárolni is küldeni, hogy még egy fél órával később lássuk csak esténként. De eltökéltem, hogy lesz otthon házi koszt...
