A konyha egy kicsit olyan, mint egy barkácsműhely. Eltűnsz benne, matatsz, kotyvasztasz, aztán előkerülsz az alkotással. Rengeteg energiát nyel el, de legalább annyit ad vissza, ha jól csináljuk. Mindent meg lehet venni manapság, de a kézzel gyúrt aranygaluska nemcsak elnyel, de magában is hordoz valami plusz energiát, amivel feltöltődhetünk. Én mindenesetre így érzem, persze ha az aranygaluska készítést nem kényszerből csináljuk, amikor hulla fáradtak vagyunk.

Anyaként a fáradtság, kialvatlanság korábban nem ismert formáival kell megtanulni megbirkózni. Jó, ha megtanuljuk beosztani az energiákat, és nem felégetni magunkat. Érdemes átgondolni, mire mennyi időt szánunk, nem ér-e rá a mosás még egy napot, ahelyett, hogy kislányunkkal menjünk, mikor megragadja pici ujjacskáival kezünket, és maga után húz, hogy megmutassa, mit fedezett fel újonnan a világból. Minden perc a gyermekkel arany, de minden önmagunkra fordítható perc is aranyat ér. Hogy lehet az egyensúlyt jól megtalálni? Hogy lehet újra és újra megújulva részt venni a mindennap ugyanúgy ismétlődő helyzetekben?

A minap pont egy ilyen megfáradt pillanatban fekete tea készítésbe kezdtem délután, mikor észrevettem a pulton álló rózsavizet. Egy átsuhanó gondolat, pár csepp víz a teába: elégedetten nyugtáztam az eredményt, hogy ez ízlik. Azóta többször kotyvasztottam már rózsavizes török teát, mindkettő önmagában is frissítő, együtt pedig a mesékből ismert kelet varázslatos hangulatát idézik nekem. Fontos, hogy igazi teafűből készüljön hozzá a tea!

Csakhogy az elfogyasztása közben elgondolkodtam, mitől is várom én a valódi felfrissülést? Kívülről bejuttatott szerekkel, vagy belülről? Kétségtelen, hogy szeretem a kislányom alvásidejét csendben tölteni egy kávé, tea, vagy csokis süti mellett. ("Ha csendet tartasz, a csend tartást ad." Anselm Grün) De vajon mikortól veszi át az anyák zug nassolása valami űr betöltésének szerepét? Nem könnyű megválaszolni. Jó lenne, ha a belső erőforrásokra legalább annyira tudnánk támaszkodni, mint a kívülről bejuttatott frissítőkre. Amikor például rendszeresebben futok, érzem is, hogy megtalálom ezt a forrást, és igazibb, mondhatni megújuló energiákhoz jutok általa. Lehet, hogy a rózsavizes török tea valami spéci keverék, amit csendben kell fogyasztani az anyáknak délután, hogy ilyen mélyenszántó frissítő gondolatokat támasszon. :-) Próbáljátok ki!